A tapéta közkedvelt díszítő bevonata lakóhelyiségeinknek. Célja a szobafestéssel azonos: egy higiénikus, esztétikus, könnyen tisztán tartható felület képzése szobáink falain és akár a mennyezeten is. A tapétázás folyamatába beletartozik a falak előkészítése, esetleg szükséges alapozása, valamint a tapéta felragasztása, mely további kezelést nem igényel, de ízlés szerint bordűrökkel, díszlécekkel dekorálható.
Széles kínálatban találunk papírtapétákat a boltokban, amik mellett ma már egyre népszerűbbek a gyapjúrost alapú vlies tapéták, valamint a vinyl és selyemtapéták is. Fényállóságuk, dörzsállóságuk és mintájuk valamint plaszticitásuk mellett különböznek abban is, hogy míg a papír- és selyemtapéták esetében magukat a tapétacsíkokat ragasztózzuk, addig a vlies tapéták esetében a falra kenjük a ragasztót, és arra igazítjuk rá a tapétacsíkokat. A vlies tapéták mérettartók, pontosan illeszthetők, később könnyen lehúzhatók, ezért igazán közkedveltek.A tapétázás nagy előnye, hogy mindenféle alapfelületre (betonra, vakolatra, fémre, fára, gipszkartonra, pozdorjára, glettelt és festett falra is) megtalálhatjuk a megfelelő tapétát, és megfelelő előkészítést és alapozást követően rendkívül széles anyag- és minőségi választékból válogathatunk.
Egy 75 nm-es lakás tapétázása 1 125 000 Ft-ba kerül.
A tapétázás lépései
Milyen gyakran kell tapétázni?
Mivel a tapéta jól tisztítható, mosható felületet képez, elsősorban esztétikai okokból vagy az elhasználódás mértékében cserélendő. Nem ritka, hogy átlagos lakószobában egy tapéta akár 10-20 évet is kiszolgál. Diszperziós falfesték helyett egy időszerű szobafestés alkalmával szinte bármikor válthatunk tapétára, egyéb alapfelületek esetén megfelelő alapozás szükséges.
A tapétázás előkészítése
Felmérés
A tapétázás esetében rendkívül fontos a pontos felmérés. Mivel a tapéták tekercsekben kaphatóak, és szabni kell őket, a vásárolandó mennyiség meghatározásához nem elég a szoba falfelületeinek négyzetméterét meghatározni, végig kell gondolni és számolni azt is, hogy egy-egy tekercsből hány csíkot tudunk felragasztani. Ha a tapéta mintás, előfordulhat, hogy az illesztések miatt csak bizonyos magasságban szabhatóak, és több lesz a leeső darab. Mindezek meghatározásához használhatjuk a profi szobafestők becslési trükkjeit is, de akkor lehetünk igazán biztosak benne, hogy elegendő lesz az anyagmennyiség, ha pontos számításokat végzünk, és akár le is rajzoljuk egy papírra falanként a tekercsek felhasználásának terveit. Ezt azonban csak a tervezés következő szakaszában, a tapéta kiválasztása után tudjuk majd megtenni.
A felmérés során tehát egy adott helyiségben a tapétázásra szánt falakról – és szükség esetén a mennyezetről is – pontos méretet kell venni. Ne csak a falat mérjük le ilyenkor saroktól sarokig, de a fal síkját megtörő kiállásokat, ablakokat, ajtókat, párkányokat, fűtőtesteket is pontosan mérjük le és rajzoljuk fel magunknak. Ezeknek az elemeknek nem csak a mérete, de az elhelyezkedése is számítani fog.
Felületdiagnosztika
Ahhoz, hogy kiderítsük, milyen alapozókra, adalékanyagokra lesz szükségünk, milyen ragasztóval érdemes dolgozni, hány előkészítő lépésre lesz szükségünk, meg kell ismerkednünk az alapfelület állapotával, anyagával, minőségével. Jellemzően ha egy már tapétázott fallal van dolgunk, ami ránézésre különösebben nem sérült, könnyű dolgunk lesz. A mai modern vlies tapéták szinte nyom nélkül, egyben lehúzhatóak, a többrétegű papírtapéták leszedése után az alsó réteg papír a falon marad, amit makulatúraként (azaz alaptapétaként) használhatunk a következő tapétázásnál is. Ilyen esetben nagy szerencsénk van, mert a glettelés és falcsiszolás művelete teljesen kihagyható, ami nagyban gyorsítja a munkát.
Ugyanakkor legyünk óvatosak, mart néha előfordul, hogy a ránézésre hibátlan tapétaréteg komolyabb problémákat takar: nedvességet, penészt akár. A fűrészporos tapéták például kiválóan takarják el nem csak az anyaghibákat, de a felületi egyenetlenségeket is, így érdemes határozott próbakaparást végezni itt-ott, benézni a tapéta alá is, hogy meggyőződjünk annak tényleges állapotáról. Ha festett falra fogunk dolgozni, ajánlott végigkopogtatni, végigtapogatni a falakat, feltárni a kongó, lazább részek alatt a fellazulás okait.
A felmérés során kiderülhet, hogy a tapétázást csak bizonyos tüneteket kiváltó okok megszüntetését követően lehet megkezdeni, azt megelőzően kőműves munkákat [link: vakolás] vagy vegyszeres kezeléseket kell elvégezni. Ha penészt találunk a tapéta alatt, a legtöbb szobafestő szakember csak alapos, vakolatig történő penészmentesítés után aljánlja az új réteg tapéta felvitelét.
Tervezés – elképzelések
A tervezés szakaszában gondoljuk át, mire fogjuk használni a kiválasztott helyiséget, milyen színekben, formákban, felületminőségben gondolkozunk. Érdemes meghatároznunk, hogy a falakkal várhatóan mi érintkezik majd, milyen hatásoknak fogjuk kitenni újonnan tapétázott felületeinket. Az egyik legfontosabb a víz és a hőmérsékleti viszonyok felmérése (fürdőszoba, konyha, de akár külső falakon felcsapódó víz is tényezőt jelenthet). Amennyiben előtérről, gyakori faltapogatásról, ruhák, használati tárgyak gyakori falra akasztásáról van szó, vagy gyerekszobáról, érdemes strapabíróbb, könnyen tisztítható tapéta típusokban gondolkoznunk.
Fontos, hogy még a tapétázás megkezdése előtt tisztában legyünk céljainkkal, mert a rendkívül nagy színkínálat és a dekorációs lehetőségek széles tárházában történő tájékozódás sok időt rabolhat el bármely későbbi munkafolyamatban. Olyan részletekre is gondolhatunk már a tervezés szakaszában, mint a tapéta szegélyezése, díszlécek beépítése, felületek találkozásának eldolgozása.
Ma már kiváló tapéta tervező alkalmazások állnak rendelkezésünkre az elképzeléseink vizualizálásához. Több gyártó is ajánl ehhez hasonló programokat, ahol saját szobáinkról készített fotókon tudjuk modellezni a kiválasztott mintájú és színű tapétákat. Például a svéd Boråstapeter AppStore-ból és Google Play-en is elérhető applikációjával a virtuális valóság segítségével saját tereinkben és saját falainkon is kísérletezhetünk a különböző árnyalatokkal és mintákkal.
A tapéta kiválasztásánál főbb szempontok az ízlés (mely a textúrát, színt és a mintát fogja meghatározni) és a költségkeret, de a legfontosabb, hogy meghatározzuk, milyen típusú tapéta alkalmas az alapfelületre történő felvitelre. Fontos, hogy a céljainknak megfelelő fényállósággal, moshatósággal és egyéb speciális tulajdonságokkal rendelkező tapétát válasszunk. Szempont lehet továbbá az egyes színek és minták várt optikai hatásai, mivel egy függőleges mintázat optikailag növeli a belmagasságot, míg egy vízszintes nagyobbnak érezteti a szobát, illetve az apróbb minták növelik a tágasságot, míg a nagy, sötét minták érzetre szűkítik a teret. A tapéta minták, színek és felhasználási ötletek akár egyetlen helyiség esetében is órákig vagy napokig tartó tájékozódást, mérlegelést igényelnek, így érdemes időben elkezdenünk a válogatást.
A tapéta, alapozók, ragasztók és egyéb adalékanyagok kiválasztása
Az alapozókat, ragasztókat és egyéb adalékanyagokat csak a falfelület ismeretében és a tapéta kiválasztását követően tudjuk meghatározni. Általában adalékanyagokra akkor van szükség, ha valamilyen felületi hibát vagy rendkívüli környezeti hatást kívánunk kompenzálni (pl. nagy nedvességtartalom, korábban salétromos vagy penészes fal). Az adalékanyagok fajtáját az adott problémához és az alapfelülethez választjuk elsősorban, és érdemes profi szobafestő-tapétázó segítségét kérni, hiszen ők jól ismerik az egyes márkákat – és az olcsó házi praktikákat is -, ráadásul sokszor találkoztak már azok hosszú távú hatásosságával, eredményességével, és percek alatt meg tudják mondani, érdemes-e például boltban kapható penészölő szerekkel kísérletezni, vagy elegendő a tapétaragasztóba egy kis penészölőt keverni.
Az alapozást a legtöbb esetben higított tapétaragasztóval végzik a tapétázó szakik, de vannak speciális és ajánlott szerek, amik hatékonyan biztosítják az egyenletes nedvszívóképességet a falon. Bizonyos esetekben az alapozónak a fal szárazságát, más esetekben a nedvességét kell tudni kompenzálnia – ennek megfelelően történik az anyagválasztás. A tapétaragasztó fajtáját és típusát alapvetően a tapéta anyaga fogja meghatározni, hiszen egész más ragasztót kíván egy papír és egy műanyaggal kevert anyag vagy egy vlies tapéta. Aragasztók általában vízzel oldhatóak, a minta vagy a dombornyomás nem befolyásolja a ragasztó választást. A tapétaragasztók csomagolásán mindig pontosan fel van tüntetve, hogy milyen típusú tapétákhoz használhatjuk őket.
Anyagszükséglet kiszámítása
Az anyagmennyiség meghatározásához elengedhetetlen a tapéta típusának kiválasztása. Ugyanis ugyanarra a felületre lehet, hogy akár 2-3 tekerccsel kevesebb is elég lesz egy egyszínű papírtapétából vagy egy illesztésmentes vlies tapétából, míg ha egy nagymintás selyemtapétára esik a választásunk, az illesztések miatt a szabhatóság korlátozódik, és több leeső anyaggal kell számolnunk. A tervezést a tapéta csomagolásán található jelmagyarázatok alapján fogjuk tudni véglegesíteni.
Miután a szoba falait pontosan megmértük egy-egy fal szélességének ismeretében az adott fal szélességét el kell osztani a kiválasztott tapétacsík szélességével (53 cm-es standard tapétaszélesség esetén 50 cm-rel számolva), hogy megkapjuk, hány tapétacsíkra lesz szükség. Ha a tapétacsík hosszát elosztjuk a belmagassággal, megkapjuk, hogy egy tekercsből hány csíkot tudunk leszabni. Könnyebb formában alkalmazható képlet a hozzávetőleges számításhoz: (a tapétázni kívánt felület területe – a nyílászárók területe) + várt anyagveszteség (a szabás-vágás, illesztések következtében).
A számításnál mindig figyelembe kell venni, hogy mintás tapéta esetén a minták hogyan illeszkednek majd, így a várt anyagveszteség kiszámításához általános szabály lehet:
- nincs mintaillesztés: + 10 %
- mintaillesztés 0 – 30 cm között: + 20 %
- mintaillesztés 30 – 64 cm között: + 30 %
plusz anyagszükséglettel számolni.
Az egészen pontos számításokhoz érdemes tapéta ragasztási tervet készíteni – pontosan lerajzolva a falakat, és kimérve a tapéta csíkokat. De a szobafestők tapéta anyagszükséglet becslési technikái vagy a gyártók tapéta anyagszükséglet kalkulátorai is jó megoldást jelenthetnek. Arra azonban figyeljünk, hogy minden tekercsen fel van tüntetve az adott tekercs mintakódján felül egy gyártási szám is. Ajánlott, hogy csak azonos gyártási számú tekercseket vásároljunk egy-egy helyiségbe, mivel ez az egyetlen garancia arra, hogy anyagában és árnyalatában pontosan ugyanolyan csíkokkal fogunk dolgozni az egész szobában. Talán hihetetlennek tűnik, de még fehér tapéta esetében is lehetnek szemmel észrevehető eltérések egy-egy gyártási sorozat között ugyanabból a típusból. Ilyen szempontból mindig érdemes egy kis ráhagyással számolni a tapéta mennyiségét, hogy később ne legyen gond az utánpótlásból, javításokból.
Eszközök kiválasztása, beszerzése
Amennyiben magunk szeretnénk elvégezni a tapétázást, csak a felragasztásra szánt tapéta, illetve a jelenlegi falminőség felmérését követően fogjuk tudni igazán jól kiválasztani, hogy pontosan milyen eszközökre lesz szükségünk a munkához. Az eszközök beszerzése magában foglalja a falak előkészítéséhez és a tapéta felragasztásához szükséges szerszámokon túl a munkavédelmi, felületvédelmi és tisztítószereket is. Számos munkafázisra fejlesztettek már speciális tapétázó szerszámokat (pl. Sarkok tapétázásához, gépi ragasztókenéshez, de léteznek a tapéta simításához való lenyomó profilok, vonalzók is. Mindig mérlegelni kell, hogy milyen eszközbe érdemes valóban beruházni, mivel a legtöbb esetben az alap szerszámok: olló, vízmérték, sniccer, egyszerű festőhenger, szivacsok stb. is kielégítőek lehetnek a munkához.
Technikai munkafeltételek megteremtése
A tapétázáshoz továbbá szükség lesz olyan alapvető feltételekre is, mint:
- Vízellátás (tűzvédelmi, technológiai célra, valamint tisztításhoz és takarításhoz)
- Elektromos áram (az esetleg használt gépek üzemeltetéséhez, világításhoz)
- Hőenergia (a megfelelő hőmérséklet biztosításához, szárításhoz)
- A tapétázásra szánt helyiség megfelelő szellőzése (nyitható ajtók, ablakok, szellőztető berendezések)
A tapétázás alatt javasolt, hogy az ajtókat és ablakokat tartsuk zárva a tapéta felragasztása és a száradás során is. Az ideális hőmérséklet 18-20 °C, amit minél egyenletesebben biztosítsunk (pl. a fűtőtesteket tartsuk letekerve, hogy egyenletes hőmérsékleten lehessen körbetapétázni őket).
A tapétázás menete, lépései
A helyiség előkészítése
Bár a tapétázás maga nem jár porral vagy különösebb kosszal, a falfelületek előkészítése, illetve az alapozók és ragasztók használata miatt mégis a szobafestéssel azonos mértékű előkészítést igényelnek a helyiségek:
- A bútorok kipakolása, nagyobb bútorok helyiség közepére halmozása és letakarása védőfóliával segíti a falak könnyű megközelíthetőségét.
- A padlót szintén érdemes takarófóliával letakarni, a fólia széleit maszkoló szalaggal rögzíteni, összeragasztani a fóliát minden illesztésnél. Ez különösen fontos, ha az előző tapétaréteget, vagy festékréteget kaparni kell, gletteléssel vagy alapozással kezdünk, hiszen ezek a műveletek koszolnak.
- A szegőléceket, a villanykapcsolókat, dugaljakat, csillárokat, karnisokat, egyéb szerelvényeket mindenképp érdemes leszerelnünk, hiszen akkor szépen a burkolatok alá tudunk tapétázni. Ha mégis fennmaradnak, nagyobb precizitásra lesz szükség ezek körülvágásához.
A falak előkészítése
A falfelület átvizsgálása során minden rosszul tapadó vagy laza réteget el kell távolítani, majd a felületet portalanítani kell. A falak pontos előkészítési lépéseit elsősorban az határozza meg, hogy a fal előzőleg mivel volt bevonva, milyen anyagú, és hogy az előző bevonat milyen állapotban van jelenleg. Ennek függvényében:
- Festett falfelület esetén csiszolással, az egyenetlenségel eldolgozásával kezdünk, amit a glettelés és mélyalapozás követ. Korábban
- mészfestékkel kezelt falat alapozni kell, majd fehér diszperziós festékkel átkenni;
- az enyves festéket szigorúan maradéktalanul el kell távolítani (vizes áztatással, kaparással), ezt követően lehet a felületet alapozni (akár mélyalapozóval, akár diszperziós festékkel) és glettelni;
- diszperzittel, olajfestékkel festett falra közvetlenül is lehet tapétázni, de ellenőrizni kell, hogy mennyire teherhordó (nedvesítés hatására nem pattog-e le).
- Beton és burkolt falfelületek esetén szintén csiszolással indítunk, amit gletteléssel és mélyalapozással folytatunk.
- Nyers fa vagy textil felületekre nem lehet közvetlenül tapétázni, így az ilyen felületeket érdemes gipszkartonnal bevonni, amire már könnyedén tapétázhatunk. Ugyanakkor farostlemezekhez kapható már speciális kétrétegű fafelület alapozó, ami tapétázásra készre teheti a pozdorját. Ezenkívül a farost felületet finom csiszolópapírral kell érdesíteni.
- Gipszkarton felületet egyszerű glettelés és alapozást követően tapétázhatunk.
- Előzőleg tapétázott felület esetén a tapéta leszedése, vagy a régi papírtapéta makulatúraként történő használata után már ragasztható is a következő réteg tapéta. Többrétegű tapéta (habosított, vinyl) esetén a felső műanyag réteg könnyen lehúzható szárazon, a falon maradó papírréteg leoldható vagy ha kiváló állapotú, akkor makulatúraként újra használható.
- Frissen glettelt falat elegendő alapozóval kezelni.
- Gletteletlen vakolat esetén a glettelés nem szükséges, a vakolat közvetlenül kezelhető egy–két réteg mélyalapozóval vagy diszperziós festékkel.
💡 TIPP: Ha csavarok vagy szögfejek, kéménynyílás takarók vannak a tapétázandó területen, érdemes őket lekezelni rozsdagátló alapozófestékkel, különben nedvesség hatására a rozsda átüthet a tapétán.
Nagyon problémás felületeknél (enyves festék maradványok esetén, vagy ha a tapéta nem szépen jön fel, sok a sérülés) akár alapvakolatig vissza lehet csiszolni a falat gyémántcsiszolóval, vagy kézzel le kell mosni, le kell kaparni minden látható szennyeződést, foltot és sérülést. Ilyen felületek esetén egy szemcsés, rusztikus alapozás (sperbund alapozás) ajánlott a falra a további előkészítő lépéseket megelőzően. A cél, hogy a tapétázás megkezdése előtt tökéletesen sima, tiszta, száraz felületet képezzünk.
Makulatúrázás
A makulatúra papír a tapéta alá szánt aljzattapéta, mely a felületi egyenetlenségek eltakarására, illetve a fedőtapéta tökéletes és egyenletes tapadásának biztosítására szolgál. Papír hátsó rétegű habosított vagy vinyl (selyem) tapéta esetében, középnehéz és nehéz papírtapéták alá mindenképp ajánlott, de jó szolgálatot tehet különösen problémás falfelületek előkészítésénél is, mivel nem csak a tapadást egyenlíti ki, de a színbeli eltéréseket, foltokat is remekül eltakarja. Nehéz, vastag vinyl tapéta esetében mindenképpen a teljes falat kell makulatúrázni. Vlies tapéta esetében makulatúra papírt semmiképpen nem szabad alkalmazni, ezekhez külön gyapjúszálas (vlies) makulatúra kapható.
Az új makulatúra készítésére alkalmas 70-80 g/m2 súlyú, sima, fehér vagy nyers színű papír. Makulatúra kapható előre gyártott, 17-20 cm széles tekercsekben is, ami kifejezetten csak az illesztések alá ragasztva használunk. Ugyanakkor makulatúrázásra alkalmas lehet bármilyen színhibás vékony papírtapéta, csomagolópapír vagy rostos papír, illetve a többrétegű tapéta felső rétegének lehúzása után visszamaradó vékony tapétaréteg is.
A makulatúra tapétát átlapolással és illesztéssel is ragaszthatjuk, de az átlapolásokat és egyéb kialakult szintkülönbségeket száradást követően gipszeléssel/gletteléssel el kell simítani vagy ki kell kaparni, mivel azok felületében át fognak ütni a végleges tapétán. Makulatúra előtt az éleket és hajaltokat, amik nagyobb igénybevételnek vannak kitéve, megerősíthetjük különböző anyagú szalagok (papír, vászon, üvegszál) beépítésével. Ha a vastagabb szalag túl vastag, és ezért kiemelkedne a felületből, akkor be kell süllyesztenünk. Az éleket előenyvezés után fedjük be a makulatúrával.
Az aljzattapétát a papírtapétához hasonlóan ragasztjuk fel: a makulatúrát ragasztózva, hajtogatva, pihentetve, majd felsimítva. Az illesztéseket gletteljük, a glettfelületet csiszoljuk, portalanítjuk, majd a kész felületeket higított ragasztós oldattal előkezeljük a végső tapétázáshoz.
Amennyiben jó minőségű felületen készülünk tapétázni, kisebb súlyú tapétával, akkor elegendő 17-20 cm-es csíkokban a tapétacsíkok várható illesztései alatt makulatúrázni. Ez esetben is glettelni kell a fal és a csík illeszkedésénél, elhúzva a papír éles szélét.
Gyapjúszálas (vlies) makulatúra esetében a ragasztót a falra kell kenni, és a makulatúrát átfedés nélkül, illesztéssel kell ragasztani.
Az innovatív folyékony makulatúra cellulóz, fa- és papírrostok keveréke. Száraz, por formátumban kerül forgalomba, ecseteléssel vagy gletteléssel felhordható, száradás után szükség szerint csiszolható. A makulatúra papírnál jobban csökkenti a felületi egyenetlenségeket.
Glettelés
Amennyiben szükséges, a fal egyenetlenségeit, hibáit glettelni kell. Ez történet a szöglyukak, kisebb repedések helyi javításával, vagy egyes sávok (pl. Makualtúra csík illesztései), esetleg egész falfelületek telibe glettelésével is.
Alapozás
Közvetlenül glettelt falra is lehet tapétázni, de nagyon szívó felületet érdemes mélyalapozni az egyenletes nedvszívó képesség kialakítása érdekében. Tapétázás előtt mindig vastagabban, nagyobb koncentrációban alapozunk, a felhordás kefével vagy hengerrel történik, a száradási idő nagyjából 2-4 óra. Fehér színű alapozóval a korábbi minták, nem teljesen eltüntetett színfoltok eltüntethetőek, a felületeket akár higított ragasztó oldattal is alapozhatjuk. Vékonyabb tapéták esetén érdemes az alapfelületet akár a tapéta színéhez hasonló alapozóval átkenni.
Tapéta vágása, méretre szabása
A tapétacsíkok megfelelő hosszúságra szabása derékszögben, csíkonként 5-10 cm ráhagyással történik. Legegyszerűbb mód a tapéta pontos visszahajtása, és a hajtás mentén tapétakéssel történő vágása. Ha mintás a tapéta, a szabásnál vegyük figyelembe a mintát. Holker típusú mennyezetnél a tapétát 25-30 cm-rel a mennyezet vonala alatt indítjuk, és bordűrrel vagy hungarocell díszlécekkel szegélyezzük majd. Sarkos mennyezetnél a tapéta a mennyezet vonalában indulhat.
A szabásnál természetesen figyelembe kell vennünk a tapéta típusára vonatkozó speciális utasításokat. A tapéta csomagolásának szimbólumrendszere mindig tartalmazza a legfontosabb információkat a mintaeltolásról, illesztésről, szabhatóságról. Vannak olyan típusok, amik esetében az egyes tapétacsíkokat 5-8 cm eltolással egymásra fektetve szabhatjuk, de van olyan is, ahol a mintaillesztések miatt csak egyesével fogjuk tudni vágni az íveket, mindig végiggondolva, hogy melyik csík mellé melyik kerül majd a falon.
Tapéta felragasztása
A tapéták ragasztásának technikáját a tapéta típusa fogja meghatározni. A legtöbb tapéta típust hagyományos technika szerint úgy ragasztjuk fel ,hogy a levágott tapéta csíkok hátuljára kenjük a ragasztót, hagyjuk, hogy a tapéta megszívja magát, majd 5-10 vagy 15 perc elteltével a falra illesztjük a csíkokat. Kis gyakorlattal hamar belejövünk a technikába, de a műveletek némi tapasztalatot igényelnek és érdemes felvenni egy ritmust, amiben a ragasztó nem szikkad túl sokáig, a tapétacsíkok nem áznak el túlságosan, és a ragasztó nedvességtartalma megfelelő ütemben párolog el, mert ez lesz a záloga a tökéletes végeredménynek.
Papír és vinyl tapéta esetében:
A tapétaragasztót a tapétacsíkok hátoldalára visszük fel, és félbehajtjuk, majd 5-10 perc pihentetés után ragasztjuk fel a falra. Fentről-lefelé és középről kifele kefével végigsimítjuk a csíkot, hogy eltávolítsuk az alá szorult levegőt, és a gyűrődéseket. Az aljára érve levágjuk a felesleget. A simítás történhet kefével vagy hengerrel is. Mivel a papírtapéták a ragasztótól átnedvesednek és megnyúlnak, felhordás után a tapéta a falon megszárad és összehúzódik, megfeszül. Ennek a feszültségnek a csökkentésére lehet alkalmas a makulatúra, illetve a gyakorlott mozdulatokkal történő simítás, mely nem jár túlhúzással.
Mérettartó (vlies, üvegszövet) tapéta esetében:
A tapétaragasztót a falra hordjuk fel rövidszőrű (kopott) korongecsettel vagy ragasztó hengerrel, tapétacsíkonként haladva. Nyomott mintás mérettartó tapéta (pl. dombornyomott papírtapéta is) esetén a tapéta hátulja és a fal is bekenendő ragasztóval.
A ragasztás történhet átlapolással és illesztéssel.
Ragasztás átlapolással: a tapétalapok 3-5 mm-es átfedéssel illeszkednek egymáshoz – vékony papírtapéták, nem dombornyomott középnehéz tapéták esetén alkalmazható, tapétázóhengerrel.
Ragasztás illesztéssel, “ütköztetéssel”: a két tapétalap pontosan egymáshoz illeszkedik, ehhez a tapétának mindkét oldalon szélezettnek kell lennie. Jellemzően vastagabb és felületén présnyomott mintás tapétáknál alkalmazható, melyek alá makulatúra szükséges.
Ragasztás átlapolásos illesztéssel: Bizonyos tapéták esetében az átlapolást követően az átlapolás középvonalában a két, egymással fedésben lévő tapétaréteget egyszerre átvágjuk szikével (snitzerrel), majd a leeső vékony csíkokat eltávolítva tökéletes illesztést kapunk.
A felragasztásnál nagyon fontos, hogy az első csík tapéta tökéletesen függőleges legyen, hiszen ehhez fog igazodni az összes következő csík. Sarkok, élek, ablakok körül érdemes nagyobb ráhagyással dolgozni, elkerülni, hogy a csíkok illesztései épp a szegélyek vagy élek széléhez essen, mert így könnyebb lesz az illesztésekkel dolgozni. A falon található aljzatok, csatlakozók, kapcsolók helyét szikével lehet körbevágni a felragasztás után vagy közben.
A tapéta szegélyezése, díszítése
A tapéta szegélyezése történhet szereléssel vagy ragasztással.
A kifejezetten tapéták kiegészítésére, szegélyezésére szolgáló bordűr préselt papírból készül, mely lehet sima vagy dombormintás. Díszítőelemként a letapétázott és tökéletesen száraz felület bármely magasságába elhelyezhetjük. Ez esetben a bordűr szélességében kivágjuk a már feltett tapétát, és annak a helyére ragasztjuk a bordűrt, amíg a ragasztó még nedves. De alkalmazhatunk falléceket is szegéssel vagy ragasztással. Anyaguk lehet fa vagy műanyag (PVC vagy extrudált polisztirol hab). A műanyag alapú zárólécek előnye nagy ellenállóságuk, oldószermentes festékkel festhető, nehezen éghető tulajdonságuk, bár a magas hőmérséklettől és az UV-sugárzástól védeni kell őket. Kemény PVC léceket merevségük miatt csak kifejezetten egyenes felületeken ajánlott használni, rögzítésük történhet diszperziós ragasztóval vagy öntapadós felületük mentén.
A tapétázás folyamata a szoba méretétől és az előkészítő munkálatoktól függően egy-két napot vesz igénybe. Viszonylag tiszta munka, a tapétaragasztó pár órán belül szárad, és a szoba visszapakolása hamar megkezdhető. Ha lemosható tapétát választunk, a karbantartás kényelmes, és a felület akár 10-20 évig is szolgálhat.
Ha profi tapétázó segítségét vesszük igénybe, a tapétázás ára függ a fal minőségétől és a tapéta fajtájától is, és biztosak lehetünk benne, hogy a szaki ki van képezve a teljes körű kivitelezésre a helyiség előkészítésétől a korábbi falbevonat eltávolítsásán át az anyagok kiválasztásáig és az utolsó díszítőelemek felillesztéséig. Bátran engedjük szabadjára a fantáziánkat, és tervezzünk szabadon, mivel a mai modern tapétákkal nem csak praktikus, de modern hangulatú, egyedi belső tereket tudunk kialakítani – ehhez sokszor elég akár egyetlen fal tapétázása is.
Ez a cikk a JóSzaki.hu szobafestő-tapétázó szakembereinek közreműködésével készült.
Szükséged lenne egy megbízható mesterre? Nézd meg, hogyan tudsz ajánlatot kérni a JóSzakin keresztül vagy indíts ajánlatkérést most!
👷🏻♂️ További kapcsolódó tartalmakért kattints a címkékre:
