Angoltanár vagy angol tanár a helyes? Mindkettő helyes – de nem ugyanazt jelentik: az angoltanár (egybeírva) angol nyelvet tanító tanárt jelent, míg az angol tanár (különírva) egy angol nemzetiségű tanárt, aki bármilyen tantárgyat taníthat.
Legfontosabb tudnivalók
- Angoltanár (egybeírva) = angol nyelvet tanító tanár, bármilyen nemzetiségű lehet
- Angol tanár (különírva) = angol nemzetiségű tanár, bármilyen tantárgyat taníthat
- A szabályt az AkH. 111. szabálypontja rögzíti, az MTA helyesírási portálja is megerősíti
- Ugyanez a minta érvényes minden hasonló összetételre: magyartanár, franciatanár, némettanár, olasztanár, spanyoltanár
- A leggyakoribb hiba: a két forma felcserélése, holott a jelentésük ténylegesen eltér
- Ha valaki angol nyelvoktatót keres, az "angoltanár" a keresendő, célravezető kifejezés
Mi a különbség az "angoltanár" és az "angol tanár" között?
A különbség nem csak helyesírási, hanem jelentésbeli is. Az angoltanár (egybeírva) azt a tanárt jelöli, aki az angol nyelvet tanítja – ő maga lehet magyar, angol vagy bármilyen más nemzetiségű. Ezzel szemben az angol tanár (különírva) egy angol nemzetiségű tanárt jelent, aki elvben bármilyen tantárgyat taníthat – akár matematikát, akár történelmet is.
Ez a fajta, azonos elemekből álló, de eltérő jelentésű alakpár nem egyedi eset a magyar nyelvben – az egybeírás jelzi, hogy a két szó egyetlen fogalommá, szakmamegnevezéssé forrt össze.
Honnan ered ez a helyesírási szabály?
A szabályt a magyar helyesírás hivatalos szabályzata, az AkH. (Akadémiai Helyesírási Szabályzat) 111. szabálypontja rögzíti. Az e-nyelv.hu nyelvi tanácsadó szolgálat (a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetéhez köthető portál) is ezt erősíti meg: az angol nyelvet tanító szakember megnevezése egybeírandó.
Az MTA hivatalos helyesírási portálja külön is rögzíti, hogy ez a fajta alakpár – azonos elemekből álló, de eltérő jelentésű, csak írásmódjában különböző szóalak – valódi helyesírási különbségtételt igényel, nem elírásról van szó. A magyar Wikiszótár is ugyanezt a jelentést rögzíti: "angol nyelvet tanító tanár".
A jelenség egyébként nem elszigetelt: az e-nyelv.hu foglalkozásnevekről szóló elemzése is arról ír, hogy a magyar nyelvben az összeforrott, állandósult szóösszetételek egybeírása általános jelenség – ide tartozik az "angoltanár" is. A kérdés népszerűségét jelzi, hogy több nyelvtanulási portál, például a nyelvvizsga.hu is foglalkozik a két alak közti választással.
Hogyan néz ki ez a gyakorlatban más nyelvekre alkalmazva?
A szabály nem csak az angolra vonatkozik – minden nyelv nevéből ugyanígy képezhető az egybeírt "nyelvtanár" forma, ha a nyelv oktatójáról van szó:
| Egybeírva (nyelvet tanít) | Különírva (nemzetiség) |
|---|---|
| angoltanár | angol tanár |
| némettanár | német tanár |
| franciatanár | francia tanár |
| olasztanár | olasz tanár |
| magyartanár | magyar tanár |
A minta ugyanaz mindenhol: ha a nyelv tantárgyként szerepel, a két szó egybeírandó; ha a tanár nemzetiségéről van szó, a két szó külön marad.
Miért fontos ez, ha angoltanárt keresel?
A gyakorlatban a legtöbben nem is a nemzetiség szerint válogatnak, hanem aszerint, hogy ki tanít jól angolul – legyen szó iskolai felzárkóztatásról, angol korrepetálásról, nyelvvizsga-felkészítésről vagy online angolóráról. Ha kifejezetten azt keresed, hogy ki tanítja jól az angol nyelvet – függetlenül attól, honnan származik –, az "angoltanár" (egybeírva) kifejezés írja le pontosan, amit keresel.
Van, akinek kifejezetten fontos, hogy gyerekének anyanyelvi vagy külföldön élt tanárt találjon – ez azonban külön szempont, nem azonos az "angol tanár" helyesírási kategóriájával. Ha valaki kifejezetten fordítási feladatra keres szakembert, arra a fordítás angolról magyarra szolgáltatás illik jobban, nem a korrepetálás. Aki inkább rendszeres, tantárgyszerű angol nyelvoktatásban gondolkodik – nem alkalmi korrepetálásban –, annak is az "angoltanár" (egybeírva) a keresendő kifejezés.
Az angol korrepetálást vállaló szakemberek jó része magántanárként is megtalálható a JóSzakin – ha nem kifejezetten angolra, hanem bármilyen tantárgyra keresel magántanárt, érdemes onnan is körülnézni.
Milyen gyakori tévhitek vannak ezzel a szópárral kapcsolatban?
A leggyakoribb tévhit, hogy a két forma egyszerű helyesírási variáns, és mindegy, melyiket használjuk. Valójában a jelentésük eltér, és hivatalos szövegben (pl. önéletrajzban, iskolai dokumentumban) érdemes a pontos jelentés szerint választani. Egy másik gyakori tévhit, hogy a szabály csak az angolra vonatkozik – valójában minden nyelvnévre ugyanígy alkalmazandó.
Angoltanárt keresel?
A JóSzakin ellenőrzött, értékelt angoltanárokat találsz a saját városodban – kérj ingyenes árajánlatot, és hasonlítsd össze a lehetőségeidet.
Gyakran ismételt kérdések
Angoltanár vagy angol tanár a helyes írásmód?
Mindkettő helyes, de más jelentéssel: az "angoltanár" (egybeírva) angol nyelvet tanító tanárt jelent, az "angol tanár" (különírva) angol nemzetiségű tanárt, aki bármilyen tantárgyat taníthat.
Milyen hivatalos szabály rögzíti az "angoltanár" egybeírását?
Az AkH. (Akadémiai Helyesírási Szabályzat) 111. szabálypontja, amelyet az MTA helyesírási portálja és az e-nyelv.hu nyelvi tanácsadó szolgálat is megerősít.
Ugyanez a szabály vonatkozik más nyelvekre is?
Igen – a némettanár, franciatanár, olasztanár, spanyoltanár és magyartanár is egybeírandó, ha a nyelv oktatójáról van szó, ugyanazon logika alapján.
Miért van egyáltalán jelentésbeli különbség a két forma között?
Mert az egybeírás azt jelzi, hogy a két szóelem egyetlen, önálló fogalommá – szakmamegnevezéssé – forrt össze, míg a különírt forma két önálló szó marad: egy nemzetiség és egy foglalkozás.
Használható-e az "angol nyelvtanár" forma is?
Igen, ez egy hosszabb, egyértelműsítő változat, amely szintén az angol nyelvet tanító szakembert jelöli – gyakran akkor használják, amikor teljesen egyértelművé akarják tenni, hogy nem nemzetiségről van szó.
Mit érdemes keresni, ha angol nyelvoktatót keresek gyereknek vagy magamnak?
Az "angoltanár" vagy "angol korrepetálás" kifejezés írja le pontosan a keresett szolgáltatást – a nemzetiség (anyanyelvi vagy magyar tanár) ettől független, külön eldöntendő szempont.