Egészségügyben dolgozom, és napi szinten rengeteg beteggel kerülök kapcsolatba. Az utóbbi időben vettem észre, hogy egyre gyakrabban érzem magam kimerültnek és közömbösnek, pedig régen szerettem, amit csinálok. A folyamatos stressz és a túlórák miatt úgy érzem, hogy kezdek teljesen kiégni. Tervezek elmenni szakemberhez, de addig valamilyen áthidaló megoldásra lenne szükségem. Önök milyen módszereket ajánlanának a munkahelyi kiégés kezelése érdekében?

Az én válaszom:

„Kedves Gábor, Ha nagyon alap és azonnal bevethető módszereket keres és persze a egész helyzet hátterének a felgöngyölítése szakemberrel tartós kiutat jelenthet, akkor én a következőket javasolnám. 1. Első körben saját fejben azt lejátszani minden szinten, hogy a saját maga számára Ön a legfontosabb. Ha Ön egyben egészben van, akkor van energiája másnak adni. Csak a másnak adás és közben nem visszatáplálni a kiadott energiát - bár hosszú, de egyenes út a kiégés érzéséhez. 2. 1-ből következik, hogy bizonyos ajtókat be kell csukni, csapokat el kell zárni. Hogy ne legyen korlát nélkül elérhető másoknak, vissza kell foglalnia a saját terét a maga számára, ahova csak az teheti be a lábát, akinek engedi. (magánélet, munkahely, mindenhol) 3. Végeznék egy rendszerellenőrzést - nagyon is lehet hatni ezekkel a tényezőkkel a mentális jóllétre - (a) alszik-e 7-8 órát per nap - ha nem és ez nagyon problémás, akkor ez komolyabb kérdéskör is lehet. (b) táplálkozás kiegyensúlyozottsága (időiségben, minőségben, mennyiségben)- életkor, nem, egészségi állapot, foglalkozásnak megfelelő-e. Esetleg ott helyben valamilyen laborral is ezt meg lehetne nézetni. (c) Van-e dedikált - ÉNideje, heti átlagban napi 1-1,5 óra, amikor senkire és semmire nem kell figyelnie és azt csinál, amit szeretne - ennek alvással egyenértékű regeneráló hatása van. Van-e dedikált Privát ideje, ami annyiban különbözik az énidőtől, hogy itt az Önnek fontos szeretetkapcsolataiban tud lenni, pusztán az együttlevél öröméért. a Privát idő is legyen annyi, mint az énidő. ...Ha csak "zaljó időre" van ideje, ami a feladatok, gondolkodás, célok, gyerek megtanulta-e a leckét, bevásárolt-e..., munka, akkor azon azonnal változtatni kell. d) Végez-e elengedő testmozgást - nem a munka során végzett fizikai munkára gondolok, mert abba beleáll az ember csontozata, izomzata, hanem igazi valamilyen sportolás, fitnesz jellegű dolog - ez lehet egy séta is - napi valami. Aztán ezt a sort még lehet folytatni, de ezek a nagyobb dolgok és jó jelzői annak, hogy saját magát előtérbe helyezi-e, egészségesen önző-e. Ha itt kiderül, hogy nem, akkor a magasabb szintű támogatás, mint szakemberrel történő átvizsgálása annak, hogy miért került ebbe a helyzetbe (most a szektorban a külső tényezőket, amire nincs ráhatása egy személynek, szándékosan nem is említem) - nem vezetnek majd eredményre. Ha úgy érzi, ezzel megszólítottam, keressen, kérem elérhetőségemen. A pszichológia MA tanulmányaimat Debrecenben folytattam, jelenleg Győrben a Sport- és Egészségtudomány Karán Egészségpszichológia MSc hallgató vagyok. Tisztelettel üdvözli, Kincses Anita”

Azzal kapcsolatban szeretnék információt kérni, hogy a pszichológus titoktartás minden helyzetben érvényes, vagy vannak esetek, amikor mégis továbbadhat információt másoknak? Melyek lehetnek azok a helyzetek, amikor mentesül a titoktartás alól?

Az én válaszom:

„Kedves Katalin! A pszichológust a titoktartás tér- és időbeli korlát nélkül köti. Ez alól csak olyan kivétel van, amit magasabb szintű szabályok, például törvények felülírnak. Ilyen az, amikor az érintett személy esetén öngyilkosság kockázata merül fel, vagy rá nézve fennáll valamilyen életveszély, amikor a személy más emberekre nézve lehet veszélyes és kiemelten kezelik azt, amikor a helyzetben érintett kiskorú személy. A segítő szakember megfelelő kiképzést kap arra, hogy milyen esetben hogyan kell eljárnia.”

Néhány hónapja nyomott hangulattal küzdök, és elgondolkodtam azon, hogy ideje lenne szakembert felkeresnem. Azonban laikusként nem tudom pontosan, hogy milyen fő különbségek vannak egy pszichiáter és egy pszichológus között. Milyen végzettséggel rendelkeznek? Milyen fő eszközökkel dolgozik az egyik és a másik? Honnan tudhatom, hogy pszichiáter vagy pszichológus lenne jobb számomra?

Az én válaszom:

„Kedves Dávid! A pszichiáter orvostudományi egyetemet végzett és először általános orvosként diplomázott. Ezt követően pszichiátria területén tett szakvizsgát. Ő alapvetően a pszichológiai problémák szervi eredetével foglalkozik és ő írhat fel gyógyszert. Gyakori, hogy a pszichiáter szakmailag összefog egy nem orvos végzettsegű terapeutával és tandemben segítenek a páciensnek - a szükséges gyógyszerek felírása, valamint az adott pszichoterápia vitele (ez lehet beszélgetésen alapuló, de alkalmazhat olyan módszert is, amely olyan dolgok feldolgozását segítik elő, amelyek akkor történtek meg a pácienssel, amikor még nem tudott beszélni, ilyen például a hipnoterápia, vagy művészetterápia, vagy valamilyen mozgással kapcsolatos terápia. A pszichológus bölcsészettudományi karon végzett először alapszakon, mint viselkedéselemző - BA -, majd mint okleveles pszichológus - MA -, ahol több szakirány választása lehetséges. A pszichológus tehát nem nyújt egészségügyi szolgáltatást, de folytathatja tovább az képzést - klinikai szakpszichológus képesítés megszerzése céljából, ami további 4 év. Az okleveles egészségpszichológus szintén egészségügyi végzettség, ennek birtokában az egészségpszichológus a mentális egészségfejlesztés és egészség- rehabilitáció területén jelentkező feladatok ellátását, a lakosság mentális és szomatikus egészségi állapotának javítására, a kedvezőtlen egészségmagatartások leküzdésében pszichológiai segítséget. A pszichoterapeuta képesítést, vagy pszichiáter, vagy klinikai szakpszichológus, vagy végzett okleveles egészségpszichológus kezdheti meg. Amennyiben nem valamilyen mentális betegségről van szó, illetve nincs szükség gyógyszeres kezelésre és nem is egy, például, személyiségzavarról van szó, akkor érdemes pszichológussal dolgozni - tengernyi segítő módszer van, sok pszichológus, sőt a legtöbb, élethosszig tanul újabb és újabb megközelítéseket, illetve aktualizálja ismereteit, mert ez a szakterület gyorsan fejlődik napjainkban. Egészségpszichológussal talán egy kicsit még nagyobb összefüggésekben lehet dolgozni és a beszélgetős terápiával együttesen az életminőséget javító minden tényező is górcső alá kerül. Remélem, hogy ez segíti az eligazodásban. Üdvözlettel, Kincses Anita”