Egy évvel ezelőtt elveszítettem a nagymamámat, aki nagyon fontos személy volt az életemben, és bár próbálok visszatérni a mindennapokhoz, még mindig nagyon nehéz. A testvéreimen már azt látom, hogy egészen jól vannak, de én valahogy beleragadtam a gyászba. Azt érzem, sosem lesz jobb, és örökké ezzel az ürességgel kell élnem. Azzal kapcsolatban szeretnék információt kérni, hogy meddig tart a gyászidőszak egészséges keretek között? Mi az a szint, amikor már kóros, és szakemberre van szükség?

Az én válaszom:

„Kedves Kérdező! Minden gyászfolyamat más, ha nagyon csoportosításra van szükség, létezik komplikált és nem komplikált gyász. A komplikált gyász sem kóros. Mindenkit máshogy és mélyen érint ez a veszteség. Igen, érvényes érzés, hogy jelenleg, ma, így érzi a helyzetét. Van megoldás, és ezt ön fogja megtalálni, amikor elérkezik az ideje, ehhez veheti igénybe szakember segítségét, aki megtartó módon, átkíséri önt ezen a nehéz életszakaszon.”

A barátnőmet évek óta pánikzavarral kezelik, szed gyógyszert, illetve terápiára is jár. Általában nagyon szépen tudja menedzselni, azonban most egy nehéz időszakon megy keresztül, és sűrűbben jelentkeznek a rohamok. Én a párjaként hogyan tudok neki segíteni pánikroham esetén? Létezik bármilyen figyelemelterelő technika?

Az én válaszom:

„Kedves Kérdező! A pánikrohamok csak tünetek. Bizonyított tény, hogy pszichiátrián ha egyszerű placebót adnak a páciensek a pánikroham tünetei enyhítésére, akkor is a tünetek enyhülnek. Magyarul, pusztán a figyelem, a foglalkozás már enyhítő hatást jelent. Komolyabban utána kellene járni annak, mi az amire nem tud nemet mondani az illető, de minden porcikája tiltakozik ellene és miért nem tud/akar kiállni saját magáért. Szerintem, ha a maradék felelősségvállalásra szorító területeket is kiszervezi az illető (pl: hogy a párja kérdezi meg, ő mit tehetne az érintett pánikrohama esetén - semmit-, akkor végképp nem fog az illető állapota javulni. Nem megyünk le a gödör aljára senki mellé összekucorodva vele sírni, hanem ledobjuk neki a kötelet és mutatjuk, hogy hova tegye egyik lábát a másik után és ő lesz a legboldogabb, hogy egyedül mászott ki onnan. Az érintettnek magának kellene elköteleződnie arra vonatkozóan, hogy ettől megszabadul, ami ilyen tünetek esetén azt jelentené, hogy szakember segítségével egy minden sejtjét átható, növekedés lehetőségét magában rejtő önismereti utazásba vág bele. Ha úgy érzi, hogy ezzel megszólítottam, keressen elérhetőségemen, ha csak inspiráltam, akkor a párja keressen egy új szakembert, aki másképp áll a párja problémájához - abban érdekelt, hogy kimásszon belőle, nem abban, hogy a páciense maradjon.”

Kedves pszichológusok! Egy 3 éves párkapcsolatban élek, ami elképesztően kimerítő számomra, de nagyon szeretem a páromat. Rendszeresen alkalmaz érzelmi manipulációt, folyton lelkiismeret-furdalást kelt bennem, ha valami nem úgy történik, ahogyan az neki tetszik. Végül eljutott egy olyan szintre, hogy kivizsgáltassa magát klinikai szakpszichológus és pszichiáter által, majd megkapta a nárcisztikus személyiségzavar diagnózist. Az lenne a kérdésem, hogy hogyan oldható meg a nárcisztikus személyiségzavar kezelése? Gyógyítható egyáltalán? Mennyire lehet javítani a tüneteken?

Az én válaszom:

„Kedves Kérdező! Egy mindent átható érzelmileg kizsákmányoló helyzetben lehet Ön most és a saját gyógyulása felé vezető úton történő elindulást jelzi, hogy ezt a kérdést feltette. Ehhez engedje meg, hogy gratuláljak Önnek! A párja diagnózisát bemeneti adatnak veszem, mégis az Ön kérdése nem a párjáról szól, hanem Önről. Ha igaz, hogy az érintett személy ebben a személyiségzavarban szenved, ami egy állapot, akkor abból indulunk ki, hogy akit Ön szeret, az a személy nem létezik. Ezért nem a párjával kell dolgozni, nem az ő gyógyulási esélyeit kell latolgatni, hanem az Ön vélhető erős Kodependenciájával kell dolgozni - és ezzel lehet eredményesen dolgozni -, hogy Ön hogyan tud egészséges határok felállítása mellett, horizontális partnerségen alapuló, érzelmileg kölcsönösen kielégítő kapcsolatokat építeni és ápolni a jövőben. A párjának a problémájának az intenzitásától függ, hogy ő menthető, vagy menthetetlen, de mindenkinek először saját magát kell megmentenie. Ha ebből az érzelmi bántalmazásból felépül, nagyon másképp fogja látni a helyzetet. Keressen az elérhetőségemen, ha úgy érzi, ezzel megszólítottam. Üdvözlettel, Kincses Anita”