Megszűnt az otthonfelújítási támogatás — itt a fusizás reneszánsza?

Június 30-án csendben lezárult a Vidéki Otthonfelújítási Program — az utolsó állami támogatás, ami idén még felújításra ment Magyarországon. A 3 millió forintos, vissza nem térítendő támogatás eltűnése fájni fog azoknak, akik lemaradtak róla. Szerintem viszont nem ez a történet lényege: a lényeg, hogy eltűnik az egyetlen dolog, ami miatt rengetegen egyáltalán számlát kértek a szakembertől.

A támogatás ugyanis nem csak pénzt adott: bejelentési kényszert is teremtett. Aki állami forintra pályázott, csak számlás, nyilvántartott vállalkozóval végeztethette el a munkát. Most, hogy ez a feltétel megszűnt, a piac visszaáll oda, ahol a felújítás ára és a szakember bejelentettsége között nincs automatikus kapcsolat — és pont ez az a pillanat, amikor a legtöbben újra átgondolják, kérjenek-e egyáltalán számlát.

A Vidéki Otthonfelújítási Programra 2026. június 30-ig lehetett pályázni: legfeljebb 2900 kistelepülésen élő, gyermekes vagy nyugdíjas családok kaphattak legfeljebb 3 millió forintot, energetikai feltétel nélkül — vagyis bármilyen felújításra, akár tetőfelújításra is elment. A programra mintegy 46 ezren pályáztak, 88 milliárd forint értékben.

Ez már a második felújítási támogatás volt idén, ami kifutott. Előbb régiónként, majd 2026. április 23-ára országosan is elfogyott a keret az uniós forrásból finanszírozott energetikai programból — abból, ami szigetelést, kazáncserét és nyílászáró-cserét finanszírozott legfeljebb 10 millió forintig. A két program együtt több mint 105 ezer háztartást érintett.

Fontos a pontosság: hivatalos utódprogramot egyelőre nem jelentettek be — a Tisza-kormány kampányban ígért egy energetikai programot, de ez egyelőre csak terv, induló dátum nélkül.

Az építőipar egy része nem is siratja a programot. Juhász Attila, az ÉVOSZ építőanyag-kereskedelmi tagozatának elnöke szerint „az eddig elérhető otthonfelújítási támogatások nem hozták meg a várt piaci élénkülést" — állítása szerint a bonyolult ügyintézés és a szűk jogosultsági kör miatt a program eleve nem tudott érdemi keresletet generálni, miközben a felújítási kedvet amúgy is visszafogja a magas kamatkörnyezet és az, hogy a bérek nem tartanak lépést a lakásárakkal.

Ebben van igazság: a támogatás tényleg nem volt tökéletes eszköz, és a kereslet más okokból is gyengült. De az az érv, hogy „a program úgysem működött, tehát a megszűnése sem számít", pont a lényeget hagyja ki. A támogatás nem elsősorban a keresletet pörgette fel — hanem annak szabott feltételt, hogyan számol el az, aki élt vele. Ez a hatás most, ösztönző nélkül, egyszerűen eltűnik, függetlenül attól, hogy maga a program jól volt-e megtervezve.

Aki idén felújít, mostantól kizárólag saját elhatározásból fog számlát kérni — nem azért, mert egy pályázati feltétel erre kényszeríti. Pont ez az a pillanat, amikor egy megbízható, ellenőrzött szakembert találó platform többet ér, mint bármikor korábban: nem azért, mert olcsóbb lesz, hanem mert most tényleg csak azon múlik, ki mennyire ragaszkodik a bejelentett munkához.