Budapest · Megjelent: 2026. szeptember 3.
Három napja hatályos egy rendelet, amiről a legtöbb hír azt írta: mostantól a gyártónak a garancia lejárta után is meg kell javítania a mosógépet. Ez igaz — de nem ez benne az érdekes. A 114/2026-os kormányrendelet igazi tétje az, hogy a független szerelő végre hozzájut az alkatrészhez.
Eddig a „lejárt a garancia” a gyakorlatban azt jelentette: vagy kifizeted a márkaszerviz árát, vagy veszel újat. Az a szerelő, akit ismersz és bizalommal beengedsz a lakásba, sokszor nem azért hárított, mert nem tudta volna megjavítani a gépet — hanem mert nem kapott hozzá alkatrészt. A rendelet pontosan ezt a fojtást oldja fel.
A 114/2026. (VII. 23.) kormányrendelet augusztus 31-én lépett hatályba, és az Európai Unió javításhoz való jogról szóló irányelvét ülteti át. A gyártónak a fogyasztó kérésére akkor is meg kell javítania a terméket, ha a hiba nem tartozik a hibás teljesítés körébe — kivéve, ha a javítás objektíve lehetetlen. Ha a gyártó nincs jelen az EU-ban, a kötelezettség a képviselőjére, az importőrre vagy a kereskedőre száll.
Érintett termékek: mosógép, mosogatógép, hűtő, porszívó, szárítógép, elektronikus kijelző, okostelefon, tablet — és egyes fűtőberendezések. A lista változhat.
Alkatrészár: a gyártónak olyan áron kell kínálnia a pótalkatrészt, ami „nem tántorítja el a fogyasztót a javítástól”.
Ha javíttatsz: a szavatossági igény elévülése egy alkalommal további 12 hónappal meghosszabbodik.
És itt jön a lényeg, ami a legtöbb összefoglalóból kimaradt. A Hajdú-Bihar Vármegyei Kereskedelmi és Iparkamara összefoglalója szerint a fogyasztó független szervizt is választhat, és az eredeti mellett használt, kompatibilis, sőt 3D nyomtatással készült alkatrészt is beépíthet. A gyártó pedig sem szerződéses kikötéssel, sem hardveres, sem szoftveres eszközzel nem blokkolhatja a javítást. Ez nem apró technikai részlet: ez az, ami a helyi szerelőt visszaengedi a piacra.
A rendeletet a Baker McKenzie szakértői, dr. Tamási Artúr counsel és dr. Kölcsei Viktória associate mutatták be a Trend FM-en, kiemelve, hogy a kellékszavatossági kötelezettség a hagyományos jótállási időn túlra terjed ki.
A legerősebb ellenérv, amit hallani fogsz: a lista szűk, az „észszerű idő” és az „észszerű díj” pedig parttalan fogalom, tehát a rendelet fogatlan. Van benne igazság — egy porszívóra vonatkozó javítási kötelezettségből nem lesz automatikusan olcsó javítás, és az első pár hónapban biztosan lesz gyártó, aki húzza az időt. De a fogyasztó eddig nem tudott hova fordulni, ha a márkaszerviz árat mondott vagy nemet mondott. Most tud: kérheti a javítást, kérheti az alkatrészt, és elvihetetlen a gépet ahhoz, akihez akarja. Egy parttalan fogalmat lehet bíróság előtt szűkíteni; egy nem létező jogot nem lehet.
Gyakorlati tanács addig is: mielőtt kidobsz egy hét éves mosógépet, kérj legalább két árajánlatot javításra, és hasonlítsd össze az új gép árával. A háztartási gép javítás, a hűtőszekrény javítás és a mosógép szerelés munkadíjai nagyságrendekkel a csere alatt vannak — és mostantól az alkatrész sem indok arra, hogy elhajtsanak.
Évekig arról szólt a történet, hogy a háztartási gép fogyóeszköz lett: nyolc év, aztán mehet a lomtalanításba. Ez a rendelet nem fordítja vissza egy csapásra, és nem is olyan bátor, amilyennek a sajtóhírek mutatják. De először tíz éve történik olyan, ami a szerelő oldalára áll, nem a gyártóéra — és ha van valami, amiért érdemes figyelni rá, az ez.
Elromlott egy gépe, és nem tudja, javítás vagy csere érné meg? Nézze meg a javítás reális munkadíjait, és kérjen több ajánlatot, mielőtt dönt.