Nagyapám hobbi fotós volt a 60-as években, ő inspirált engem egy közös nyári fotózás után, hogy akár hivatásként is tekinthetnék erre az egyébként csak szintén hobbiként indult tevékenységre. Azóta a nyár óta, nagyapám tanácsának hála az évek alatt érzékenyebbé váltam fotós szakma sajátosságaira és a témák felkutatására olyannyira, hogy nincs kifejezett kedvenc stílusom, mindegyiket magaménak tudom érezni. Minden kínálkozó alkalmat megragadok és minden munkám minőségére rendkívül nagy hangsúlyt fektetek amiben segítségemre van a maximalizmusom. Legfőbb célom, hogy a képeim ne olyanok legyenek amin az emberek csak tovább görgetnek, hanem adjon nekik valamit ami lehet egy kellemes emlék vagy akár érzés, hiszen a fotóművészetnek ugyanaz a lényege mint a többi művészetnek, mégpedig, hogy kiváltson valamit az emberekből és ezáltal újfajta élményekhez juttassa őket.